Liptód

Liptód egyike azon 41 településnek, amelyet még I. István király 1015-ben a pécsváradi Szt. Benedek rendi apátságnak adományozott. A községet a török hódoltságig kizárólag magyarok lakták. Az 1690-es években a lakosság összetételében változás következett be, mivel itt telepedett le a juhtenyésztéssel, pásztorkodással foglalkozó szerb és rác nemzetiségű népek egy része. A jelenlegi németajkú lakosság az 1751-es évtől kezdődően egyenként telepedett le. Ettől az időszaktól kezdve a lakosság döntő részét a német nemzetiségűek adták és adják napjainkban is. 1945-ben magyar családokat telepítettek be Szomolyáról, akik egy-két éven belül elhagyták a falut. 1947 és 1948-ban a kitelepítési hullám – az utak járhatatlansága miatt – kevésbé érintette az itt élőket.

1930-ban, miután a dészláv lakosság elhagyta a települést, a német anyanyelvű lakosság aránya: 96%.

1980-ban a német anyanyelvű lakosság aránya: 91 %, s ez országos viszonylatban a harmadik legmagasabb arány.

Napjainkban a falu lélekszáma 249 fő. A falu vonzereje a csend és a nyugalom. A község négy domb közé beékelődve, azok völgyében helyezkedik el, igen szép, festői környezetben. A falut egy déli irányból észek felé "felfelé" folyó patak szeli át. A falunak csodálatos szépségű műemlék jellegű római katolikus temploma van. A lakosság többsége ezt a vallást követi.

A faluház a volt iskolaépület átalakításával, felújításával került kialakításra, mely önkormányzati és családi rendezvények lebonyolítására szolgál. A faluházban kapott helyet a polgármesteri hivatal, az orvosi rendelő, a melegkonyhás idősek klubja és a könyvtár, amelyben számítógépek állnak a lakosság rendelkezésére. A falu lakosságának hagyományőrzését, egyben vallási kötődését bizonyítja, hogy megrendezik a "húsvéti-kelepelést", a "pünkösdölést" és a karácsonyi "betlehemezést".